
Túl a Szivárványhídon – Azon kedvencek emlékére, akik már nincsenek velünk
Június második keddje - World Pet Memorial Day
Ezt a napot az Amerikai Állatorvosok Szövetsége hívta életre, hogy hivatalosan is legyen egy olyan nap, amikor megállunk egy pillanatra, és emlékezünk azokra a kedvenceinkre, akik már átkeltek a szivárványhídon.
Bár a legtöbben ezt nap mint nap megteszik, de ez a nap lehetőséget ad arra, hogy tudatosan is megálljunk egy pillanatra és felidézzük a közös emlékeket – akár egy fotóval, egy régi történettel, vagy csendes megemlékezéssel.
Mi is az a Szivárvány Híd?
A legenda szerint, amikor egy szeretett kutya eltávozik, egy gyönyörű mezőre érkezik, a Szivárvány Hídon túlra. Itt újra fiatal, egészséges, fájdalommentes – és boldogan játszik a többi kutyával. Ez a kép sokunknak ad vigaszt, kapaszkodót.

"Egy embernek több kutyája is lehet élete során, de minden kutyának csak egy gazdája van".
Minden nap számít
A kutyáink megtanítanak élni a pillanatban. Egy séta számukra kaland, egy otthon nem csak négy fal – hanem biztonság, játék, szeretet. És minden reggel, amikor ránk néznek, azt kérdezik némán: "Ugye ma is együtt leszünk?" Ezért is fontos, hogy értékeljük a pillanatot. Mert bármennyire is szeretnénk, az idő sosem áll meg. De minden együtt töltött nap hozzáad valamit a lelkünkhöz. Mert igen, a veszteség fáj, de a közös emlékek örök életűek.
Emlékezni nem csak könnyekkel lehet
Ha ma mosolyogsz egy régi bohócságukon, ha melegséggel gondolsz rájuk, ha elmeséled gyerekednek, hogy milyen volt az első kutyusod,
akkor már nem csak búcsúzol – hanem ünnepled azt is, hogy valaha az életed részei voltak.
A kutyák nemcsak háziállatok. Ők életünk csendes tanítói. És miközben mi azt hittük, hogy mi neveljük őket – ők tanítottak meg minket szeretni, bízni, és örülni az apró dolgoknak. Ma rájuk emlékezünk. De nem könnyekkel, hanem hálával.